Az elmúlt idők nyomában
Debrecen környéki templomromok gyalogtúra
Írta és fotózta: CivisBiciklis
2024. március
2. rész: Parlagi templomrom
Helyszín
A templomrom a Debrecen Dombostanya településrésztől nyugatra, a volt Parlag településen, a Debrecen-Mátészalka vasútvonal mentén helyezkedik el.
Koordináta
47.60138594159367, 21.695327067981765
Megközelítés
Vonattal a Debrecen-Mátészalka vasútvonalon Dombostanya megállóhelyen leszállva, a vasút mellett nyugatra kb. 900 méter távolságra, közúton a Debrecen és Dombostanya közötti szilárd burkolatú úttól déli irányba, az útról látható és kb 600 m távolságra van.
Történelmi visszatekintés (1925)
“Parlagh. (Balach, Parlagh.) Debrecen és Hatház között két egyenlő részre osztott puszta ma. Hajdan, a XV. XVI. században Szabolcsvármegye egyik legvagyonosabb családjának nevet adó ősi fészke. Már a XIV. század elején is a Parlaghíaké; de amikor, a XVII. század első felében az utolsó Parlaghy-fí koporsóján megfordították a nemesi címert, nem csak számos más ősi birtokuk, maga Parlagh is idegenek kezére csúszott át. Parlagh az 1594. évi tatárdulást valahogy még kiheverte. Lelkészt is tarthatott. 1640-ben említik Pap aliás Debreceni Miklós nevű papját. De 1660-ban végképen elpusztult, amit az is siettetett, hogy jobbágy lakosai közül feltűnően sokan költöztek be egymásután Debrecenbe még Szejdí basa járása előtt.
Parlagh templom zálogba vételét Hatház kezdte meg, minek előtte teljesen üressé vált volna a falu. A Kékedy és Monaky- féle porciókat szerezte meg 1630 körül. Debrecen csak 1666 és 1669-ben jutott Parlaghon a Kékedy, Fűlő, Lónyaí, majd más részek birtokába.
Parlagh a pápai tízedszedés idején, 1332—37 között egyházas hely. Temploma, mely a falu pusztulását is túlélte, csak a XV. század alkotása. Ennek alapfalait tártam fel 1903-ban.
A templom helye Debrecen birtokán, a nyírbátori vasút mentén, vén vadkörtefák alatt fekszik, szemben az Ur-dombjával, melyre a szájhagyomány az uraság kúriáját képzeli. A parlaghi templom tornyos volt, amivel környékünkön kevés falusi egyház dicsekedhetett. A nyolcszög három oldalával zárt szentélye alatt, másik, szintén csúcsíves korábbi templom fundamentumát leltem meg.”
Forrás: 1925 – Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban
Parlag első, félköríves szentélyű kis temploma a XII. században épülhetett. A tatárjárás után újranépesedő falu templomát a hajó nagyobbításával bővítették.
A XIV. század elején a Parlagi család, Szabolcs vármegye egyik legvagyonosabb családja, új, gótikus kegyúri templomot épített sokszög záródású szentéllyel és sekrestyével.
A régészeti kutatások szerint az 1348. és az 1410. évi földrengések súlyosan megrongálták ezt a templomot.
A Parlagi család a XV. században új, nagyméretű kegyúri templomot emelt harangtoronnyal, sekrestyével és a szentély közepén családi kriptával.
A török hódoltság idején a népes falu lassan elnéptelenedett, az 1660-as török hadjárat pedig teljes pusztulást hozott. Az egykori falu lakóinak nagy része Debrecenbe költözött és a falu területe a város tulajdonába került.
A „pusztatemplom” tégláinak jelentős részét az 1720-as években felhasználták a debreceni Szent Anna templom építéséhez.
A templom romjait 1908-ban Zoltai Lajos, majd 1985-1986-ban Módy György tárta fel. A helyreállítás 1993-ra fejeződött be, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága és Debrecen városának anyagi támogatásával.
Az 1993-as helyreállítás során Rácz Zoltán debreceni építész tervei alapján fatornyos organikus emlékmű is épült, azonban ezt a rongálók teljesen lebontották és elhordták.
Túraútvonal folytatása a Szent János templomromhoz
Túránk következő állomása a Szent János templomrom, melyhez a dombostanyai vasútállomás után déli irányba kell elindulnunk és 15,7 km séta után érkezünk meg. Dombostanya településig a vasútvonallal párhuzamosan, az erdősáv vasúttal átellenes oldalán kell haladnunk keleti irányba. Itt valamikor földút volt, de most inkább csak egy ösvény a mezőn. A vasútállomás után a 471-es számú, Debrecen-Mátészalka közötti főútig a Tank utcán megyünk, mely nem véletlenül kapta ezt a nevet. A rendszerváltásig az ideiglenes itt állomásozó orosz csapatok tankjai ezen az úton közlekedtek a debreceni laktanyából a hadházi lőtérre.
A főút kereszteződése után érintjük a harckocsi gyakorlótér szélét (fotó), ahol a gyakorlatozáshoz használt objektumok még ma is láthatók, bár már egyre romosabb állapotban.
A Martinkára vezető főút után hamarosan elérjük a Zsuzsi Erdei vasút sínjeit (fotó) és innen a 48-as számú főút melletti kerékpárúton haladunk 2,8 km-t, itt jobbra fordulva rákanyarodunk a debreceni Erdőspuszták “főútjára”, a Panoráma útra, melyről 400 méter után le is térünk balra.
Ekkor már a Fancsikai-tavak területén járunk, melyek sajnos az utóbbi években kiszáradva elég szomorú látványt nyújtottak, de van remény ezen tavak újjáéledésére, mert a Civaqua program keretében már Debrecenben van Keleti-főcsatorna és így közvetve a Tisza vize és a későbbi ütemekben az erdőspusztai tavak vízzel való ellátása is szerepel a tervek között.
Ezt minden természetszerető debreceni nagyon várja és talán nem csak a debreceniek.
A Panoráma úttól már csak 2,6 km-re van a templomrom. Előbb a Kati-ér hídján vezet át az út, mely mellett egy szépen karbantartott kicsinyke zsilip látható, majd a Cserés-csatorna medrén kell átkelnünk. Régebben itt volt egy gyalogos híd, de ennek már nyoma sincs, így egy gázló jelentette akadályt kell leküzdenünk. Az utóbbi években ez a meder az év jelentős részében száraz volt, de 2024. márciusában kb. 1 méter széles vízfolyást kellett átugranom. Dél felé ki is kerülhető ez a gázló, de ez pár kilométer plusz távolságot jelent.
